2013. november 13., szerda
2013. október 29., kedd
2/37.Fejezet
Itt az utolsó rész.Ami a közleményemet illeti: nem részletezném mi járt akkor az agyamban,egyszerűen csak bocsánatot szeretnék kérni. Igazatok volt mindenben szóval inkább köszönöm azoknak akik még itt vannak és olvasnak.
'Porból lettünk,s porrá leszünk' szokás mondani. Minden emberi úgy jön világra,hogy egy távozik. Mindenkinek meg van a saját feladata,így születünk. Minden emberi élet terel egy másikat,segít vagy akár elvesz. De ez így van rendjén és így a helyes. Mérhetetlen fájdalmat érzünk egy fontos személy elvesztésénél és mérhetetlen örömet egy új személy jövetelénél.
Minden homályos és tompa. A fájdalomtól csak zsibbadást érzek ami már-már kellemes. Minden egyes görcsnél fel akarom adni de aztán rájövök,hogy ezek a fájdalmak jelzik,hogy hamarosan új élet jön világra.
-Minden rendben lesz kicsim-Zayn arcán végig gördül egy könnycsepp és én erősebben szorítom kezét. Nem tudom mi lenne velem nélküle,hatalmas hálával tartozom,hogy így végig csinálja.
-Apa hol van?-suttogom,mert ez az egy dolog ami kicsit mindennél jobban foglalkoztat.
-Már a műtőben várja magát-mosolyog rám az orvos amitől némi képp megnyugszom.
Ez a nyugalom viszont egyből szerte foszlik amint meglátom hordágyon fekve csukott szemekkel. Még több könny tolul a szemembe és idegesen nézem ahogyan résnyire nyitja szemeit. Kiszáradt szája apró mosolyra húzódik de alig észrevehető. Egyenesen mellé tolnak,annyira közel,hogy meg tudom fogni a kezét. Megszorítja és felém fordítja fejét.
-Kicsim-suttogja és egy dagadt csepp pottyan ki szeméből majd nedvesíti meg a lepedőt.
-Hope,most epidurális érzéstelenítőt fog kapni. Amikor azt mondom,hogy 'most' nyomjon ahogyan csak bír-a doktor mosolya kedves mégsem érzem jól magam. Leterítik a mellem és egy ponyvát húznak elém úgy,hogy nem látom az orvost. Zaynre pillantok aki idő közben sapkát és köpenyt vett fel,arca most még sápadtabb mint eddig-Most,Hope nyomjon-kiállt az orvos amikor az összehúzódás jön. Kiálltok és minden erőmből nyomok. Lihegve vetem hátra a fejem és próbálom csillapítani a fájdalmat-Szép volt Hope-dícsér az orvos és a monitorra pillant. Apa egyre csak pislog és tudom nehezen tud csak ébren maradni. Aggódva nézem fáradt arcát és félek nem fogja látni ahogyan az unokája megszületik.
-Nyugodj meg kincsem,addig nem megyek sehová míg meg nem látom a kis kobakját-motyogja és egyszeriben megnyugszom. Tudom,hogy így lesz.
-Most.Nyomjon Hope-az ötödik nyomás és én egyre hangosabban ordítok,ez a fájdalom kibírhatatlan. És a következő minden eddigi fájdalmat felül múl de amint vége mintha megkönnyebültem volna. Baba sírás tölti be a szobát és mindenki csodálattal néz. Zayn eltűnik és sírva tér vissza hozzám.
-Kisfia született Hope-nevet az orvos és én apa felé kapom a fejem. Apró mosoly játszik ajkán.
-Gyönyörű.Szeretlek kincsem örökké szeretni foglak-suttogja és lehunyja szemeit.
Az idő mintha meg állt volna. Minden lassítottban történik. Az orvosok felpattanak és apához sietnek.
-Neee-ordítom de magam is elmosottnak hallom. Eltolnak és én csak a távolból látom ahogyan szívmasszázst alkalmaznak. Mindenki sürög-forog egyedül csak én vagyok lelassulva és hirtelen minden ami eddig itt tartott elvész és én újra a sötétségbe süllyedek.
Mintha fagyos levegő süvítene végig a várón,mind a három fiú egyszerre kapja fel a fejét de nem értik mi történhetett. Sejtik de egyikük sem mer bele gondolni,hogy ez a halál volt. Nem akarnak bele gondolni,hogy a barátjuk most hagyja itt őket. Még egyikük sem volt rá felkészülve,hisz ki az aki valaha is bele tudna törődni,hogy legjobb barátjuk szinte már testvérük el fogja hagyni őket. Hogy soha többet nem láthatják nem hallhatják hangját,vicceit. Hogy soha többet nem érinthetik vagy veregethetik hátba ha valamit jól csinált vagy épp eltolt. Hogy soha többet nem lesz már.
Mindenkinek nehéz tovább lépni hisz azt hiszik,hogy ha megteszik akkor elengedik őt. Hogy többet már nem él majd emlékükben,hogy elfelejtik. Minden ember retteg ettől és ez most sem volt másképp.
Mondhatni még mai napig nem fogták fel azt,hogy barátjuk el fog távozni és ha ezt nem fogták fel azt hogyan tudnák,hogy távozott?
Egy nap amikor az ünneplés helyett csak gyász marad az emberek szívében.
Egy nap amikor egy olyan embert vesztettek el akit mindenki szeretett és mindenki csodált.
Egy nap amikor mindenki összetört.
A nap amikor Ő meghalt.
Itt az utolsó rész.Ami a közleményemet illeti: nem részletezném mi járt akkor az agyamban,egyszerűen csak bocsánatot szeretnék kérni. Igazatok volt mindenben szóval inkább köszönöm azoknak akik még itt vannak és olvasnak.
'Porból lettünk,s porrá leszünk' szokás mondani. Minden emberi úgy jön világra,hogy egy távozik. Mindenkinek meg van a saját feladata,így születünk. Minden emberi élet terel egy másikat,segít vagy akár elvesz. De ez így van rendjén és így a helyes. Mérhetetlen fájdalmat érzünk egy fontos személy elvesztésénél és mérhetetlen örömet egy új személy jövetelénél.
Minden homályos és tompa. A fájdalomtól csak zsibbadást érzek ami már-már kellemes. Minden egyes görcsnél fel akarom adni de aztán rájövök,hogy ezek a fájdalmak jelzik,hogy hamarosan új élet jön világra.
-Minden rendben lesz kicsim-Zayn arcán végig gördül egy könnycsepp és én erősebben szorítom kezét. Nem tudom mi lenne velem nélküle,hatalmas hálával tartozom,hogy így végig csinálja.
-Apa hol van?-suttogom,mert ez az egy dolog ami kicsit mindennél jobban foglalkoztat.
-Már a műtőben várja magát-mosolyog rám az orvos amitől némi képp megnyugszom.
Ez a nyugalom viszont egyből szerte foszlik amint meglátom hordágyon fekve csukott szemekkel. Még több könny tolul a szemembe és idegesen nézem ahogyan résnyire nyitja szemeit. Kiszáradt szája apró mosolyra húzódik de alig észrevehető. Egyenesen mellé tolnak,annyira közel,hogy meg tudom fogni a kezét. Megszorítja és felém fordítja fejét.
-Kicsim-suttogja és egy dagadt csepp pottyan ki szeméből majd nedvesíti meg a lepedőt.
-Hope,most epidurális érzéstelenítőt fog kapni. Amikor azt mondom,hogy 'most' nyomjon ahogyan csak bír-a doktor mosolya kedves mégsem érzem jól magam. Leterítik a mellem és egy ponyvát húznak elém úgy,hogy nem látom az orvost. Zaynre pillantok aki idő közben sapkát és köpenyt vett fel,arca most még sápadtabb mint eddig-Most,Hope nyomjon-kiállt az orvos amikor az összehúzódás jön. Kiálltok és minden erőmből nyomok. Lihegve vetem hátra a fejem és próbálom csillapítani a fájdalmat-Szép volt Hope-dícsér az orvos és a monitorra pillant. Apa egyre csak pislog és tudom nehezen tud csak ébren maradni. Aggódva nézem fáradt arcát és félek nem fogja látni ahogyan az unokája megszületik.
-Nyugodj meg kincsem,addig nem megyek sehová míg meg nem látom a kis kobakját-motyogja és egyszeriben megnyugszom. Tudom,hogy így lesz.
-Most.Nyomjon Hope-az ötödik nyomás és én egyre hangosabban ordítok,ez a fájdalom kibírhatatlan. És a következő minden eddigi fájdalmat felül múl de amint vége mintha megkönnyebültem volna. Baba sírás tölti be a szobát és mindenki csodálattal néz. Zayn eltűnik és sírva tér vissza hozzám.
-Kisfia született Hope-nevet az orvos és én apa felé kapom a fejem. Apró mosoly játszik ajkán.
-Gyönyörű.Szeretlek kincsem örökké szeretni foglak-suttogja és lehunyja szemeit.
Az idő mintha meg állt volna. Minden lassítottban történik. Az orvosok felpattanak és apához sietnek.
-Neee-ordítom de magam is elmosottnak hallom. Eltolnak és én csak a távolból látom ahogyan szívmasszázst alkalmaznak. Mindenki sürög-forog egyedül csak én vagyok lelassulva és hirtelen minden ami eddig itt tartott elvész és én újra a sötétségbe süllyedek.
Mintha fagyos levegő süvítene végig a várón,mind a három fiú egyszerre kapja fel a fejét de nem értik mi történhetett. Sejtik de egyikük sem mer bele gondolni,hogy ez a halál volt. Nem akarnak bele gondolni,hogy a barátjuk most hagyja itt őket. Még egyikük sem volt rá felkészülve,hisz ki az aki valaha is bele tudna törődni,hogy legjobb barátjuk szinte már testvérük el fogja hagyni őket. Hogy soha többet nem láthatják nem hallhatják hangját,vicceit. Hogy soha többet nem érinthetik vagy veregethetik hátba ha valamit jól csinált vagy épp eltolt. Hogy soha többet nem lesz már.
Mindenkinek nehéz tovább lépni hisz azt hiszik,hogy ha megteszik akkor elengedik őt. Hogy többet már nem él majd emlékükben,hogy elfelejtik. Minden ember retteg ettől és ez most sem volt másképp.
Mondhatni még mai napig nem fogták fel azt,hogy barátjuk el fog távozni és ha ezt nem fogták fel azt hogyan tudnák,hogy távozott?
Egy nap amikor az ünneplés helyett csak gyász marad az emberek szívében.
Egy nap amikor egy olyan embert vesztettek el akit mindenki szeretett és mindenki csodált.
Egy nap amikor mindenki összetört.
A nap amikor Ő meghalt.
~*~
-Igen kicsim oda rakd a virágot-aprócska fekete hajú,zöld szemű dús pillájú fiúcska rohangál a sírkövek között. Már tudja hova kell menni. Mindenki mosolyog miközben követi de ez a mosoly nem szívből jövő,nem boldog. Ez a gyász és az emlék mosolya. Aprócska kezéből kiengedi a virágokat és nézi ahogyan a sírra hullanak. Tudja,hogy miért van itt és sajnálja. Bár még kicsi fel tudja fogni,hogy aki ide jön az nem boldog hisz valaki olyan miatt teszi aki már nincs vele. Sokat hallott a papájáról és tudja,hogy kedves ember volt. Mindig azt meséli anyukájának,hogy ő emlékszik rá. Hogy már látta valahol,persze Hope csak nevet de legbelül reméli,hogy így van. Hogy ha csak egy pillanatra is de látták egymást.
-Négy éve-sóhajt Loui és egy szál fehér rózsát ejt a márvány lapra. Zayn magához húzza Hope-ot és úgy állnak.Mind néma csenddel tisztelegnek előtte még a kis Nolan is aki idő közben édes anyja elé állt.
-Szeretlek papa-suttogja és erre a kijelentésre mindenki rácsodálkozik. Mindenki meghatódik és csodálattal nézi a kisfiút aki könnyeit törölgeti.
-A papa is szeret téged kicsim-guggol le elé Hope és megcsókolja pufók kis arcát.
-Tudom mami-mosolyog és újra eltűnik a sírok között.
Mindenki a kis Nolan után megy kivéve Hope-ot aki egyedül szeretne maradni apjával. Leül a kis padra ami oda van rakva és letörli könnyeit.
-Nagyon hiányzol apa-hangja megakad-Emlékszel,hogy amikor kicsi voltam mindig meséltél nekem anyáról és arról,hogy milyen volt? Én is minden este mesélek Nolannek rólatok. Mindig azt mondom,hogy remélem most megint boldogak vagytok ott fent a mennyekben. Tudom,hogy így kellett lennie,hogy már nagyon hiányzott anya. És köszönöm neked-újra elakad a szava a hatalmas csomótól a torkában-köszönöm,hogy megvártad míg megszületik. Mindig azt mondja,hogy emlékszik rád és ezt mindenkinek elmeséli akivel találkozik. Azt mondja,hogy neki van a legjobb nagypapája akit bár csak alig pár pillanatra látott is,szeret. Nagyon hiányzol nekem is ahogyan a fiúknak is. Sosem említik de látom rajtuk,hogy még mindig megviseli őket a dolog. Akkor a legjobban amikor a rajongók előtt tartanak megemlékezést. Már sokat fejlődtek az első óta amit végig sírtak. De miért is mondom,hisz biztos figyelted fentről őket. Köszönöm,hogy vigyázol ránk,szeretlek apa-suttogja és csak nézi ahogyan a fiúk és Nolan a sárguló levelek között játszanak.
Felejteni nehéz,talán a legnehezebb dolog de nem kell megtenni. Soha nem szabad elfelejteni semmit,se rosszat se jót hisz minden okkal történik. Mindenből tanulunk és amit tanulunk azt sosem illik elfeledni. Így van ez a halállal is nem szabad úgy tenni mintha meg sem történt volna. Beszélni kell róla és nem feledni.
Tudja valaki hogy miért tesznek egy vonalat a születés és a halál dátuma közé? Ez az élet vonala,a vonal ami rólad szól. Arról,hogy te mit tettél és mit értél el amíg éltél. Senki sem választhatja meg,hogy mikor születik és hal meg de azt,hogy mi van az élet vonalán azt igen.
2013. október 19., szombat
KÖZLEMÉNY
Sziasztok! Tudom,igen nagyon rég jelentkeztem már de ennek is meg van az oka. Nem azért,mert tanulok és nem azért mert heti 4 edzésem és 2 meccsem van.Nem.Hanem miattatok. Igen,ti vagytok azok akik miatt nem írtam már hónapok óta részt. Nem azért,mert lusta vagyok,hisz tele van a bloggerem be nem fejezett blogokkal amiket bármikor képes lennék megosztani veletek. Van időm az írásra. Szóval az ok: ti vagytok. És nem azért,mert nem látogattok. Igen is látogattok és ez a baj. Mert nem hiszem el,hogy 2 és fél hónap alatt napi 50+ oldalmegjelenítésnél nem lehet hagyni egy kibaszott kommentet sem.(tisztelet a kivételnek). Soha nem voltam dühös rátok,mert ti vagytok a mindenem és nektek köszönhetek mindent. Most sem mondanám igazán annak magam,inkább csalódott vagyok és rosszul esik. Szóval meghoztam azt a döntést,hogy ha 2 héten belül nem jön meg a rendes komment szám akkor törlöm az EGÉSZ történetet és az utolsó/zárórészt sem fogom felrakni. Nagyon sajnálom de nincs olyan ember aki tovább tudna lépni bárhonnan is támogatók és segítők nélkül.
Sziasztok! Tudom,igen nagyon rég jelentkeztem már de ennek is meg van az oka. Nem azért,mert tanulok és nem azért mert heti 4 edzésem és 2 meccsem van.Nem.Hanem miattatok. Igen,ti vagytok azok akik miatt nem írtam már hónapok óta részt. Nem azért,mert lusta vagyok,hisz tele van a bloggerem be nem fejezett blogokkal amiket bármikor képes lennék megosztani veletek. Van időm az írásra. Szóval az ok: ti vagytok. És nem azért,mert nem látogattok. Igen is látogattok és ez a baj. Mert nem hiszem el,hogy 2 és fél hónap alatt napi 50+ oldalmegjelenítésnél nem lehet hagyni egy kibaszott kommentet sem.(tisztelet a kivételnek). Soha nem voltam dühös rátok,mert ti vagytok a mindenem és nektek köszönhetek mindent. Most sem mondanám igazán annak magam,inkább csalódott vagyok és rosszul esik. Szóval meghoztam azt a döntést,hogy ha 2 héten belül nem jön meg a rendes komment szám akkor törlöm az EGÉSZ történetet és az utolsó/zárórészt sem fogom felrakni. Nagyon sajnálom de nincs olyan ember aki tovább tudna lépni bárhonnan is támogatók és segítők nélkül.
2013. szeptember 13., péntek
2/36.Fejezet
Szóval: ez lenne az utolsó előtti részecske. Remélem elnyerte a tetszéseteket!:)
Hasam sajgására ébredek,a fájdalom majd szét mar. Amilyen gyorsan csak tudok pattanok és rohanok a mosdóba. A wc kagyló fölé hajolva kétségbeesetten nézem ahogyan torkomat vér hagyja el. Fel állnék de minden erőm elvészni látszik.
-Valaki-suttogom de mind hibába,tudom senki sem hall engem. Fejem a kezemre hajtom és próbálok erőt gyűjteni.Nem megy,annyira kimerültem,hogy már a fejem sem bírom mozdítani,utolsó erőmből hasamra simítom szabad kezem és a babát simogatom. Legalább ő legyen nyugodt ha én nem vagyok az.
-Hope-kétségbeesett elmosódott hang tör be gyenge elmémbe. Fejem nehéz majdnem elhanyatlik ahogyan felemelem. Apa kétségbeesett arccal néz míg Zayn karjait megérzem magam alatt. Kezeimet nyaka köré kulcsolják,fejemet tartják amíg a kertbe érünk ahol mentő vár. A hangos szírénázástól csak még rosszabb lesz agyam állapota,újra eszméletlenség fenyeget.
Oly nyugodt és csöndes ez a hely,mintha minden bajom elszállt volna. Kezeimmel simogatom babámat mikor rugdosni kezd. Mosolygok,mert tudom minden rendben van. Bárhol is vagyok ha ő mozog és rugdos akkor tudom nincs miért aggódnom. Nekem csak az a legfontosabb,hogy szeretteimet biztonságban tudjam és tudom apa akkor lesz a legnagyobb biztonságban ha már anyával lesz. Szívem nehézkéssé válik amikor szeretett apámra gondolok,mintha valami nem lenne rendben. Kis betolakodónak sem tetszik a hasamban,erővel rúg és nyugtalanul mozgolódik. Nyugodt közérzetem kezd kissé elpárologni.
*Elbeszélő*
A fiúk ezerrel vágtázó szível ültek a váróban és várták a fejleményeket. Amikor rátaláltak Hope-ra és látták körülötte a sok vért tudták,hogy baj van.
Harry tüdejéhez kap amikor szúró érzés jelentkezik,nehézkesen veszi a levegőt és tudja nem a pánik miatt. Ő az egyetlen aki tudja és tisztában van vele,hogy ideje lassan lejár. Hetek óta pereg a homok óra,tudja milyen érzés lesz a halála. Eddig nem félt és már-már várta a halált de most nem akar menni. Még nem,amíg nem tudja lánya,hogy van nem hagyhatja itt az élők sorát. Torkát markolva bökdösi a mellette ülő Liam-et aki félő,hogy már túl későn fordul oda. A másod perc tört része alatt ugrik fel és rohan orvosért miközben kiosztja a parancsot miszerint próbálják Harryt vissza hozni.
Orvosok tömörülnek az élettelen test köré,hordágyra teszik és máris megkezdik a mesterséges lélegeztetést.
-Kérem,a lánya most fog szülni-suttogja az erőtlen Loui. Mind annyian tudják,hogy Harry nem akarna úgy távozni,hogy nem látta unokáját és lányát,utoljára. Az orvos megértően biccent miszerint minden tőlük telhetőt megtesznek.
A fiúk egyik korteremből a másikba rohannak,Harry állapota jobb lett de csak géppel képes lélegezni. Hope-nál már nem minden olyan rózsás,Zayn felette görnyed,kezét fogja és könnyei potyognak. Az orvos közölte,hogy a szülés beindult de így nem tudnak mit tenni. Amíg eszméletlen nem képes nyomni és így nem császározhatják,mert azzal a baba és Hope életét is kockára tennék. Viszont amikor az összehúzódások elérik azt az időt amikor a baba már ha kell ha nem jön dönteni kell: Hope vagy a baba. Egyszerre a kettőt nem lehet.
Lélekben Harry és Hope is érzik egymást,mintha ugyan azon a csendes és nyugodt helyen lennének. Hope most már tudja,hogy apja csak miatta és unokája miatt él.
*Hope*
Valami erő húz lefelé a mélybe,tudom,hogy nem lesz rosz mégis félek.
Hunyorogva nézem a fölöttem sirdogáló Zaynt,megszorítom kezét mire orvost hív,majd rám borul és arcomat puszilgatja.
-Hol van apa?-suttogom és fejem mozgatom.
-Hope-Niall nem tud mit mondani ahogyan a többiek sem.
-El kell kezdenünk a szülést-mondja az orvos amint belép a szobába.
-Nem,nem lehet. Hol van az apám? Nélküle nem,kérem-kezdek el sírni de hiába apa sehol sincs és nem is jön. Itt hagyott volna? Megigérte és ő mindig betartja a szavát.
-Ha-Harry felkelt-liheg Loui amint beront a szobába. Felkapom a fejem és könnyeim öröm cseppeké alakulnak.
-Hozzák be velem a műtőbe-suttogom és senki sem ellenkezik. Zayn kezét szorítva várom,hogy láthassam apát.
Szóval: ez lenne az utolsó előtti részecske. Remélem elnyerte a tetszéseteket!:)
Hasam sajgására ébredek,a fájdalom majd szét mar. Amilyen gyorsan csak tudok pattanok és rohanok a mosdóba. A wc kagyló fölé hajolva kétségbeesetten nézem ahogyan torkomat vér hagyja el. Fel állnék de minden erőm elvészni látszik.
-Valaki-suttogom de mind hibába,tudom senki sem hall engem. Fejem a kezemre hajtom és próbálok erőt gyűjteni.Nem megy,annyira kimerültem,hogy már a fejem sem bírom mozdítani,utolsó erőmből hasamra simítom szabad kezem és a babát simogatom. Legalább ő legyen nyugodt ha én nem vagyok az.
-Hope-kétségbeesett elmosódott hang tör be gyenge elmémbe. Fejem nehéz majdnem elhanyatlik ahogyan felemelem. Apa kétségbeesett arccal néz míg Zayn karjait megérzem magam alatt. Kezeimet nyaka köré kulcsolják,fejemet tartják amíg a kertbe érünk ahol mentő vár. A hangos szírénázástól csak még rosszabb lesz agyam állapota,újra eszméletlenség fenyeget.
Oly nyugodt és csöndes ez a hely,mintha minden bajom elszállt volna. Kezeimmel simogatom babámat mikor rugdosni kezd. Mosolygok,mert tudom minden rendben van. Bárhol is vagyok ha ő mozog és rugdos akkor tudom nincs miért aggódnom. Nekem csak az a legfontosabb,hogy szeretteimet biztonságban tudjam és tudom apa akkor lesz a legnagyobb biztonságban ha már anyával lesz. Szívem nehézkéssé válik amikor szeretett apámra gondolok,mintha valami nem lenne rendben. Kis betolakodónak sem tetszik a hasamban,erővel rúg és nyugtalanul mozgolódik. Nyugodt közérzetem kezd kissé elpárologni.
*Elbeszélő*
A fiúk ezerrel vágtázó szível ültek a váróban és várták a fejleményeket. Amikor rátaláltak Hope-ra és látták körülötte a sok vért tudták,hogy baj van.
Harry tüdejéhez kap amikor szúró érzés jelentkezik,nehézkesen veszi a levegőt és tudja nem a pánik miatt. Ő az egyetlen aki tudja és tisztában van vele,hogy ideje lassan lejár. Hetek óta pereg a homok óra,tudja milyen érzés lesz a halála. Eddig nem félt és már-már várta a halált de most nem akar menni. Még nem,amíg nem tudja lánya,hogy van nem hagyhatja itt az élők sorát. Torkát markolva bökdösi a mellette ülő Liam-et aki félő,hogy már túl későn fordul oda. A másod perc tört része alatt ugrik fel és rohan orvosért miközben kiosztja a parancsot miszerint próbálják Harryt vissza hozni.
Orvosok tömörülnek az élettelen test köré,hordágyra teszik és máris megkezdik a mesterséges lélegeztetést.
-Kérem,a lánya most fog szülni-suttogja az erőtlen Loui. Mind annyian tudják,hogy Harry nem akarna úgy távozni,hogy nem látta unokáját és lányát,utoljára. Az orvos megértően biccent miszerint minden tőlük telhetőt megtesznek.
A fiúk egyik korteremből a másikba rohannak,Harry állapota jobb lett de csak géppel képes lélegezni. Hope-nál már nem minden olyan rózsás,Zayn felette görnyed,kezét fogja és könnyei potyognak. Az orvos közölte,hogy a szülés beindult de így nem tudnak mit tenni. Amíg eszméletlen nem képes nyomni és így nem császározhatják,mert azzal a baba és Hope életét is kockára tennék. Viszont amikor az összehúzódások elérik azt az időt amikor a baba már ha kell ha nem jön dönteni kell: Hope vagy a baba. Egyszerre a kettőt nem lehet.
Lélekben Harry és Hope is érzik egymást,mintha ugyan azon a csendes és nyugodt helyen lennének. Hope most már tudja,hogy apja csak miatta és unokája miatt él.
*Hope*
Valami erő húz lefelé a mélybe,tudom,hogy nem lesz rosz mégis félek.
Hunyorogva nézem a fölöttem sirdogáló Zaynt,megszorítom kezét mire orvost hív,majd rám borul és arcomat puszilgatja.
-Hol van apa?-suttogom és fejem mozgatom.
-Hope-Niall nem tud mit mondani ahogyan a többiek sem.
-El kell kezdenünk a szülést-mondja az orvos amint belép a szobába.
-Nem,nem lehet. Hol van az apám? Nélküle nem,kérem-kezdek el sírni de hiába apa sehol sincs és nem is jön. Itt hagyott volna? Megigérte és ő mindig betartja a szavát.
-Ha-Harry felkelt-liheg Loui amint beront a szobába. Felkapom a fejem és könnyeim öröm cseppeké alakulnak.
-Hozzák be velem a műtőbe-suttogom és senki sem ellenkezik. Zayn kezét szorítva várom,hogy láthassam apát.
2013. augusztus 30., péntek
2/35.Fejezet
Sajnálom lányok de a blog 1-2 részen belül befejeződik.Ma is mielőtt elkezdtem írni a részt majdnem egy órát gondolkoztam mivel húzhatnám még de már nem megy:( Nagyon fog hiányozni és nagyon úgy néz ki NEM lesz harmadik felvonás ugyan is senki nem írt ötletet és nekem már nincs annyi dolog a gondolatomban. Rengeteg blogot kezdtem el írni csak úgy jegyzetbe de félek közzé tenni őket,mert nem hiszem,hogy olvasnátok. De ígérem még alszom rá párat hátha kitalálok valami jó fojtatást:/
Azért születünk,hogy egyszer meghaljunk,ahogy mondani szokták "porból lettünk,s porrá leszünk." Igen ám csak az nem mindegy,hogy mikor! Miért van az,hogy valaki egész életét végig csalta és roszz dolgokat tett mégis megélte a 90.élet évét?És miért van az,hogy valaki jó ember volt,nem csinált rosszat mégis alig élt? Milyen erő dönt sorsunk felett és miért igazságtalan?Miért mindig azokat jutalmazza akik nem érdemlik meg?
-Ne apa kérlek kelj fel,nyisd ki a szemed.Apa-ordítom de hiába.Szemem láttára csuklott össze lába ahogyan a kávé főzőt bekapcsolta. Könnyeim arcára potyognak ahogyan fölé hajolok,hogy megnézzem lélegzik-e még-Valaki fiúk-torkom szakattából ordítok aminek meg is van az eredménye,egyszerre mindenki a konyhában köt ki.Mind a négyen elsápadnak és csak néznek hol rám,hol eszméletlen apámra-Vigyetek a kórházba-suttogom mert mostanra akkorára nőtt a csomó a torkomban,hogy majd szétrepeszti a nyelőcsövemet.
Sebességet átlépve és szabályokat megszegve szinte már repülünk a kórházig. Liam betelefonált így már hordággyal várnak a járdán.Két megtermett férfi emeli a kocsira és az orvossal az oldalukon rohannak a műtőbe ahova mi már nem mehetünk. Mindenki sír kivéve engem,mert én zokogok,Zayn magához ölel nyugtatás képp de ő sem nyugodt. Megválaszolatlan kérdések lebegnek fejünk fölött de talán a legfontosabb: "túl éli-e".
-Önök Mr.Styles hozzátartozói?-kérdezi az orvos több órányi várakozás után.Egyszerre pattanunk fel mind és adunk igen választ-Sajnálom de nem tudtuk megmenteni,a rák teljesen szét terjedt tüdejében.Leállt a légzése és összeomlott a bal tüdő lebenye. Sajnálom-darálja le az orvos és azzal ott is hagy minket.
-Neeeem-hangosan felkiáltok és a földre rogyok.
-Hope,Hope-Zayn hangja lágy miközben rázkódom.Szemeim kinyitom és sötét van,veríták ráz és zokogok-Csss csak egy rossz álom-mellkasára hajtja a fejem és lágyan ringat-Csak álom-ismételgeti és lassan tudatosul bennem,valóban csak egy álom volt.
-Megnézem apát-mondom,mert nem vagyok meggyőződve hogy léte felől.Halkan nyomom le a kilincset és látom apa él és virul,alszik. Muszáj közelebb mennem és megnézem lélegzik-e de igen. Leülök az ágya melletti fotelba és nézem ahogyan szuszog. Résnyire nyitott száján szabadon áramlik ki és be a levegő. Göndör fürtjei arcába hullanak,néha megpiszkálja orrát amikor a fürt vége megcsikizi. Kék anyagot ölel magához amiről tudom,hogy anya kedvenc pólója volt. Apa azt mondta még mindig érzi rajta finom illatát,az ruha darab nélkül képtelen lenne elaludni. Ez az ő ereklyéje,az éjjeli szekrényre pillantok ahol 5 kép sorakozik. Egy rólam,egy anyáról,egy hármunkról,egy rólam és apáról és egy anyáékról ahogyan az Eiffel torony tetején megcsókolják egymást. Könny szökik a szemembe és lassan de rájövök,hogy bármennyire is fáj el kell engednem apát. Őt már várja valaki a más világon,anya.
-Azt hittem már vissza se jössz-suttogja Zayn és egyből szorosan magához ölel amint bebújok a meleg takaró alá-Jobban vagy már?
-Azt álmodtam,hogy apa meghalt,muszáj voltam megnézni-rántom meg a vállam és újra csomó képződik torkomban.
-Kincsem-puszit nyom homlokomra és ha lehet még jobban karjaiba csomagol.
***
-Zayn apát is elhívom oké?-kérdezem miközben magamra ráncigálom a nadrágom.
-Persze-mosolyog-Vagy tudod mit amíg te belegyömöszölöd magad-nevetve mutat a cica nacira-Addig én szólok neki-gyilkos pillantást vetek rá és ő csak még jobban nevetve hagyja el a szobát. Lassan már egy ruha sem jön rám,a hasam már egyre nagyobb.Bár ahhoz képest,hogy a 7,hónapban járok nem nagy a hasam.Legalábbis a szülészem azt mondta,de most úgyis megyünk és akkor megkérdezhetem megint-Hope?-Zayn félve dugja be a fejét és félek nem fog tetszeni amit mondani akar-Az úgy volt,hogy-itt olyan halkan kezd beszélni,hogy az ég világon semmit sem hallok-szóval jönnek a többiek is. Wáo ez egy új póló? Nagyon sexy vagy benne-nem mer közelebb jönni pedig nem vagyok mérges.
-Vicces vagy-nevetek és közelebb lépek hozz-Dehogy baj amúgy meg jól tudsz terelni-szájon csókolom majd a nappaliba igyekszem.
Az Doktor úr furcsán néz rám,nem érti mi ez a felhajtó sereg de én egy könnyed vállrándítással elintézem.
-Gondolom most nem a hüvelyi vizsgálatot szeretné-hebeg miközben talán kicsit megilletődve nézi a fiúkat.
-Mi?Eddig hüvelyi vizsgálat volt?-kérdezi Zayn és karja megfeszül.
-Persze sokkal modernebb,amúgy meg elmondom ez egy nőgyógyász-Zayn lenyugszik így az orvosomra tudok koncentrálni-Igen most jó lesz a hagyományos-a szobába tereli a fiúkat.
Felfekszem az ágyra és felhajtom a pólóm. A doki hideg trutyit nyom a hasamra és rányomja a fejet.A monitor életre kel és egyszerre sóhajt fel mindenki amint meglátják a kisbabát.
-Itt ver a szíve-mutat a képernyőre,mindenki néma csöndben van és szemük fátyolos.
-Te jó ég a kis Loui már mozog-kiált fel amikor a baba aprót rúg.
-Egy: még nem biztos,hogy fiú kettő: NEM LESZ LOUI A NEVE-hangosan szögezem le csak,hogy a hülye feje is meg értse. Loui duzzogva bár de tovább csodálja a monitort. Apára pillantok és látom,hogy könnyei végig szántják arcát,megszorítom kezét ő lehajol és homlokon csókol.
-Amikor utoljára láttam ilyet te ültél anyukád pocijában-suttogja és a baba pont akkor rúg. Mindenki mosolyog és tudják ez egy jel.
http://donot-let-me-go.blogspot.hu/
Sajnálom lányok de a blog 1-2 részen belül befejeződik.Ma is mielőtt elkezdtem írni a részt majdnem egy órát gondolkoztam mivel húzhatnám még de már nem megy:( Nagyon fog hiányozni és nagyon úgy néz ki NEM lesz harmadik felvonás ugyan is senki nem írt ötletet és nekem már nincs annyi dolog a gondolatomban. Rengeteg blogot kezdtem el írni csak úgy jegyzetbe de félek közzé tenni őket,mert nem hiszem,hogy olvasnátok. De ígérem még alszom rá párat hátha kitalálok valami jó fojtatást:/
Azért születünk,hogy egyszer meghaljunk,ahogy mondani szokták "porból lettünk,s porrá leszünk." Igen ám csak az nem mindegy,hogy mikor! Miért van az,hogy valaki egész életét végig csalta és roszz dolgokat tett mégis megélte a 90.élet évét?És miért van az,hogy valaki jó ember volt,nem csinált rosszat mégis alig élt? Milyen erő dönt sorsunk felett és miért igazságtalan?Miért mindig azokat jutalmazza akik nem érdemlik meg?
-Ne apa kérlek kelj fel,nyisd ki a szemed.Apa-ordítom de hiába.Szemem láttára csuklott össze lába ahogyan a kávé főzőt bekapcsolta. Könnyeim arcára potyognak ahogyan fölé hajolok,hogy megnézzem lélegzik-e még-Valaki fiúk-torkom szakattából ordítok aminek meg is van az eredménye,egyszerre mindenki a konyhában köt ki.Mind a négyen elsápadnak és csak néznek hol rám,hol eszméletlen apámra-Vigyetek a kórházba-suttogom mert mostanra akkorára nőtt a csomó a torkomban,hogy majd szétrepeszti a nyelőcsövemet.
Sebességet átlépve és szabályokat megszegve szinte már repülünk a kórházig. Liam betelefonált így már hordággyal várnak a járdán.Két megtermett férfi emeli a kocsira és az orvossal az oldalukon rohannak a műtőbe ahova mi már nem mehetünk. Mindenki sír kivéve engem,mert én zokogok,Zayn magához ölel nyugtatás képp de ő sem nyugodt. Megválaszolatlan kérdések lebegnek fejünk fölött de talán a legfontosabb: "túl éli-e".
-Önök Mr.Styles hozzátartozói?-kérdezi az orvos több órányi várakozás után.Egyszerre pattanunk fel mind és adunk igen választ-Sajnálom de nem tudtuk megmenteni,a rák teljesen szét terjedt tüdejében.Leállt a légzése és összeomlott a bal tüdő lebenye. Sajnálom-darálja le az orvos és azzal ott is hagy minket.
-Neeeem-hangosan felkiáltok és a földre rogyok.
-Hope,Hope-Zayn hangja lágy miközben rázkódom.Szemeim kinyitom és sötét van,veríták ráz és zokogok-Csss csak egy rossz álom-mellkasára hajtja a fejem és lágyan ringat-Csak álom-ismételgeti és lassan tudatosul bennem,valóban csak egy álom volt.
-Megnézem apát-mondom,mert nem vagyok meggyőződve hogy léte felől.Halkan nyomom le a kilincset és látom apa él és virul,alszik. Muszáj közelebb mennem és megnézem lélegzik-e de igen. Leülök az ágya melletti fotelba és nézem ahogyan szuszog. Résnyire nyitott száján szabadon áramlik ki és be a levegő. Göndör fürtjei arcába hullanak,néha megpiszkálja orrát amikor a fürt vége megcsikizi. Kék anyagot ölel magához amiről tudom,hogy anya kedvenc pólója volt. Apa azt mondta még mindig érzi rajta finom illatát,az ruha darab nélkül képtelen lenne elaludni. Ez az ő ereklyéje,az éjjeli szekrényre pillantok ahol 5 kép sorakozik. Egy rólam,egy anyáról,egy hármunkról,egy rólam és apáról és egy anyáékról ahogyan az Eiffel torony tetején megcsókolják egymást. Könny szökik a szemembe és lassan de rájövök,hogy bármennyire is fáj el kell engednem apát. Őt már várja valaki a más világon,anya.
-Azt hittem már vissza se jössz-suttogja Zayn és egyből szorosan magához ölel amint bebújok a meleg takaró alá-Jobban vagy már?
-Azt álmodtam,hogy apa meghalt,muszáj voltam megnézni-rántom meg a vállam és újra csomó képződik torkomban.
-Kincsem-puszit nyom homlokomra és ha lehet még jobban karjaiba csomagol.
***
-Zayn apát is elhívom oké?-kérdezem miközben magamra ráncigálom a nadrágom.
-Persze-mosolyog-Vagy tudod mit amíg te belegyömöszölöd magad-nevetve mutat a cica nacira-Addig én szólok neki-gyilkos pillantást vetek rá és ő csak még jobban nevetve hagyja el a szobát. Lassan már egy ruha sem jön rám,a hasam már egyre nagyobb.Bár ahhoz képest,hogy a 7,hónapban járok nem nagy a hasam.Legalábbis a szülészem azt mondta,de most úgyis megyünk és akkor megkérdezhetem megint-Hope?-Zayn félve dugja be a fejét és félek nem fog tetszeni amit mondani akar-Az úgy volt,hogy-itt olyan halkan kezd beszélni,hogy az ég világon semmit sem hallok-szóval jönnek a többiek is. Wáo ez egy új póló? Nagyon sexy vagy benne-nem mer közelebb jönni pedig nem vagyok mérges.
-Vicces vagy-nevetek és közelebb lépek hozz-Dehogy baj amúgy meg jól tudsz terelni-szájon csókolom majd a nappaliba igyekszem.
Az Doktor úr furcsán néz rám,nem érti mi ez a felhajtó sereg de én egy könnyed vállrándítással elintézem.
-Gondolom most nem a hüvelyi vizsgálatot szeretné-hebeg miközben talán kicsit megilletődve nézi a fiúkat.
-Mi?Eddig hüvelyi vizsgálat volt?-kérdezi Zayn és karja megfeszül.
-Persze sokkal modernebb,amúgy meg elmondom ez egy nőgyógyász-Zayn lenyugszik így az orvosomra tudok koncentrálni-Igen most jó lesz a hagyományos-a szobába tereli a fiúkat.
Felfekszem az ágyra és felhajtom a pólóm. A doki hideg trutyit nyom a hasamra és rányomja a fejet.A monitor életre kel és egyszerre sóhajt fel mindenki amint meglátják a kisbabát.
-Itt ver a szíve-mutat a képernyőre,mindenki néma csöndben van és szemük fátyolos.
-Te jó ég a kis Loui már mozog-kiált fel amikor a baba aprót rúg.
-Egy: még nem biztos,hogy fiú kettő: NEM LESZ LOUI A NEVE-hangosan szögezem le csak,hogy a hülye feje is meg értse. Loui duzzogva bár de tovább csodálja a monitort. Apára pillantok és látom,hogy könnyei végig szántják arcát,megszorítom kezét ő lehajol és homlokon csókol.
-Amikor utoljára láttam ilyet te ültél anyukád pocijában-suttogja és a baba pont akkor rúg. Mindenki mosolyog és tudják ez egy jel.
Nem is tudom mit mondjak..nagyon-nagyon szépen köszönöm a -nem tudom hanyadik-díjat :) még egyszer köszönöm: Csajsziii_TW-1D
Szabályok:1, Írj magadról 11 dolgot.2, Válaszolj 11 kérdésre.3, Tegyél fel 11 kérdést.4, Küldd tovább 11 embernek.
11. dolog rólam:
1. Nem igazán szeretem a sulit, de szerintem sokan vannak így vele :D
2. Van egy tetkóm : 'Stay Strong' felirat alatta 3 madárral:)
3. 16 éves vagyok :)
4. Ekliktikus a zenei ízlésem vagyis minden zenét meghallgatok:)
5. Kézizek és egy sportgimibe járok
6. Imádok bulizni*-*
7. Szeretem a családom és cicám *.*
8. Van egy amerikai sorozat a 'White Collar' imádom és szerelmes vagyok a főszereplőbe aki mellesleg meleg:D
9. Imádom a melegeket és kiállok a másság ellen.ÉN NEM VAGYOK LEZBI A FIÚKAT SZERETEM!:DD
10. Rengeteg sérülésem volt már...
11. Most készül a szobám és nagyooon varoooom*-*
11. kérdés:
1. Mit szeretnél elérni az életben?:szeretnék egy jó állást egy jó országban
2. Kutya vagy macska?mind kettő
3. Szereted a csokit?imádom
4. Ha tehetnéd, mit változtatnál meg saját magadon?lehetőleg MINDENT
5. Hány éves vagy?16
6. Ki a kedvenced a One Direction-ből?Larry
7. Ki a kedvenced a The Wanted-ból?-
8. Ismered a Hősök című sorozatot?igen
9. Sophia vagy Danielle?ha Liam boldog akkor nekem oly mindegy
10. Mit gondolsz az eljegyzésről? (Zerrie)örülök nagyon bár szerintem korai
11. Mit üzensz az olvasóidnak?remélem tetszik amit csinálok:)
11. kérdés:
1. Van valamilyen tartós betegséged?
2. Kedvenc sampon? -
3. Ha lehetne egy esélyed, hogy találkozz kettővel a kedvenc sztárjaid közül akkor kikkel találkoznál?
4. Téged is idegesít, hogy ilyen rossz minősége van a Liebster díjnak? Engem nagyon.. -
5. PLL, Teen Wolf vagy TVD? -
6. Szoktál gondolkodni napközben (suliban/munkában/sétálás közben/ stb..) azon, hogy mi lesz a blogod következő fejezeteiben?
7. Meddig tart megírni egy részt? -
8. Kedvenc író? -
9. Rihanna vagy Miley Cyrus? -
10. Neked is nehéz kitalálni 11 random kérdést?
11. Olvasod a blogom? -
Akiknek küldöm:
http://asemmikozepen.blogspot.hu/11. dolog rólam:
1. Nem igazán szeretem a sulit, de szerintem sokan vannak így vele :D
2. Van egy tetkóm : 'Stay Strong' felirat alatta 3 madárral:)
3. 16 éves vagyok :)
4. Ekliktikus a zenei ízlésem vagyis minden zenét meghallgatok:)
5. Kézizek és egy sportgimibe járok
6. Imádok bulizni*-*
7. Szeretem a családom és cicám *.*
8. Van egy amerikai sorozat a 'White Collar' imádom és szerelmes vagyok a főszereplőbe aki mellesleg meleg:D
9. Imádom a melegeket és kiállok a másság ellen.ÉN NEM VAGYOK LEZBI A FIÚKAT SZERETEM!:DD
10. Rengeteg sérülésem volt már...
11. Most készül a szobám és nagyooon varoooom*-*
11. kérdés:
1. Mit szeretnél elérni az életben?:szeretnék egy jó állást egy jó országban
2. Kutya vagy macska?mind kettő
3. Szereted a csokit?imádom
4. Ha tehetnéd, mit változtatnál meg saját magadon?lehetőleg MINDENT
5. Hány éves vagy?16
6. Ki a kedvenced a One Direction-ből?Larry
7. Ki a kedvenced a The Wanted-ból?-
8. Ismered a Hősök című sorozatot?igen
9. Sophia vagy Danielle?ha Liam boldog akkor nekem oly mindegy
10. Mit gondolsz az eljegyzésről? (Zerrie)örülök nagyon bár szerintem korai
11. Mit üzensz az olvasóidnak?remélem tetszik amit csinálok:)
11. kérdés:
1. Van valamilyen tartós betegséged?
2. Kedvenc sampon? -
3. Ha lehetne egy esélyed, hogy találkozz kettővel a kedvenc sztárjaid közül akkor kikkel találkoznál?
4. Téged is idegesít, hogy ilyen rossz minősége van a Liebster díjnak? Engem nagyon.. -
5. PLL, Teen Wolf vagy TVD? -
6. Szoktál gondolkodni napközben (suliban/munkában/sétálás közben/ stb..) azon, hogy mi lesz a blogod következő fejezeteiben?
7. Meddig tart megírni egy részt? -
8. Kedvenc író? -
9. Rihanna vagy Miley Cyrus? -
10. Neked is nehéz kitalálni 11 random kérdést?
11. Olvasod a blogom? -
Akiknek küldöm:
http://donot-let-me-go.blogspot.hu/
2013. augusztus 24., szombat
2/34.Fejezet
Az előző bejegyzést/FONTOS/ mindenki olvassa el!![kukkancsatok a jobb oldalra és klikkeljetek a videómra:)]
Mosollyal az arcomon ébredtem és ahogyan eszembe jutottak az előző este történtek egyből felemeltem a kezem és a gyönyörű gyűrűt kezdtem el kémlelni. Fehér arany közepén egy csodásan ragyogó gyémánttal. Még én sem tudtam volna tökéletesebbet választani,úgy érzem az életem eddig is boldog volt de most már maga a mennyország. Persze nem minden felhőtlen és boldog de amíg apa jól van addig nem szabad a rosszra gondolni. Ahogyan Zayn mozgolódik és szuszog mellettem úgy a baba is mozgolódik. Lehetséges,hogy már most összhangban vannak,hogy már most elválaszthatatlanok? Végig simítok a ficánkoló gyermekemen és halkan osonok a folyosón nehogy fel keltsek akárkit is. Lent viszont döbbenetemre az óra már délt is ütött és egy kis cetli vár a pulton.
-Nincs áfonya?-kérdezem kétségbeesetten.
-Meglehet,Niall tegnap este azt evett lehet,hogy elfogyott-szavait alig értem,még korán van neki ahhoz,hogy szájával artikuláljon.
-De én áfonyát akarok enni-kezdek kiborulni. Mindig van itthon áfonya csak akkor nincs amikor ÉN azt kívánok enni.
-Egyél mást-rántja meg a vállát és kávét tölt magával. Most komolyan ennyire nem érdekli a bajom? Lehet,hogy én sem érdeklem? Könnyeim elkezdenek hullani és hüppögve ülök le a bárszékre. Mi van velem?Persze hisz terhes vagyok.Képzeletben fejbe vágom magam,hogy ez a "semmi miatt is sírok" állapot is a vele járója-Hope-Zayn ide siet hozzám és hirtelen már éber. Magához ölel és puszit nyom a homlokomra-Ha akarod akkor elmehetünk venni-megtörlöm a szemem felnézek rá és aprót bólintok- Mielőtt segítene fel állni puszit nyom a homlokomra és mosolyogva nyugtázza magában,hogy terhes vagyok.
*Harry*
Idegesen rohangálok bal oldalamon Louival a supermarket-ben és lufikat keresek. Már minden megvan ami kell a baba váró és eljegyzési bulihoz csak azok a nyamvatt lufik nincsenek.
-Elnézést-szólítok le idegesen egy dolgozót-Hol a fenében vannak itt a lufik?-sürgetem. A férfi mintha hülye lennék úgy néz rám,fel emeli jobb kezét és mellém mutat. Bal oldalamon ott van egy halom lufi. Most tényleg hülyének érzem magam-Köszönöm-motyogom az orrom alatt és megütöm Louit amiért hangosan kinevet.
-Nyugi van-még hangosabban nevet amikor kiejtem a sok aprót a kezemből.
-Ez nem az én napom. Ne nevess inkább segíts!-szólok rá és ő még mindig vihogva hajol le,hogy felszedje a zsetonokat.
-Végre,hol a fenében voltatok?-kérdezi Liam és kikapja kezemből a sok díszitő anyagot.
-Ne akard tudni-kuncog Loui és elvonul,hogy felfujja az átkozott lufikat. Én is a kezembe veszek egyet és levegőt juttatok bele amikor szét durran.
-Utálom a lufikat-kiáltom és inkább a kajával kezdek el foglalatoskodni.
-Mikorra is jönnek?-kérdezi Niall.
-A vendégek 5-re Hope és Zayn 6-ra-mondom és folytatom a feladatom.
*Hope*
-Zayn-gügyögöm és megint könnyek marják a szemem de most vissza pislogom-Nézd milyen aranyos-azzal felemel a rugdalózót aminek maci füle és farka van.
-Te jó ég-Zayn minden eddigi dolgot ami a kezében volt eldob és ide rohan hozzám.Kikapja a kezembél és úgy nézegeti-Ezt muszáj megvennünk-szeme csillog amikor a kosárba dobja.
-Nézd itt még van egy csomó-kezét megragadom és együtt kezdjük el nézegetni a cukibbnál-cukibb baba ruhákat.
-Ha kisfiúnk lesz biztos swag-nek fogom öltöztetni ha meg kislányunk akkor meg hercegnőnek-hangja tele van csodálattal.
-Nekem nincs is bele szólásom?-sóhajtom.
-Dehogy nem. Te mit szeretnél kincsem?-ölel magához.
-Ugyan ezt-kuncogom és szüzies csókot váltunk.
-Ti vagytok az álmom-hasamat simogatja miközben ezeket mondja.
-Képzeld mindig amikor hozzá érsz rúg egyet-mesélem neki-Már most imád-nem mond semmit de tudom,hogy nagyon jól esik neki.
-Mi az,hogy nincs áfonya?-kérdezem idegesen.
-Sajnálom hölgyem de elfogyott-a férfi mintha félne tőlem.
-Akkor én mégis mi a fenét egyek a zabkásámhoz?-hangom egyre magasabb,Zayn nem szól semmit csak jót mulat. Látszik a férfin,hogy fogalma sincs mit tegyen. Idegesen nézek körbe hátha mégis van áfonya de nincs-Mangó-kiáltom amint tekintetem megakad rajta.
-Szeretnél mangót kincsem?-kérdezi Zayn.
-Igen-mosolygok és az eladó felé fordulok-3 mangót szeretnék-a férfi újra furcsán néz rám,szerintem azt hiszi hülye vagyok. Kicsit arrébb állok,hogy Zayn fizethessen de még hallom ahogyan kedvesen azt mondja az eladónak "nézze el neki,terhes".
-Mindenki azt hiszi őrült vagy-nevet Zayn-Szegény férfi már majdnem sírt.
-Hát nem lennék a helyedben-szomorkásan nézek rá.
-Pedig én senkinek nem adnám át a helyem-újra megcsókol.
***
-Mi ez a hely?-kérdezem amikor ki szállunk a kocsiból-Ti ilyen helyeken szoktatok interjút adni?-fordulok Zayn felé.
-Nem igazán-ujjainkat összekulcsolja és úgy megyünk az ajtóig.Amikor belépünk az épületben néma csend uralkodik sehol egy kamera vagy stábtag.
-Zayn nekem ez nem tetszik-suttogom.
-Nekem sem kincsem-ért egyet velem. Lassan és talán kicsit félve lépdelünk egyre hátrébb.Egy csukott ajtón fehér papírin az áll,hogy 'interjú'. Még egyszer utoljára egymásra nézünk,majd benyitunk a helyiségbe ahol először csend uralkodik majd hangos 'meglepetés' hangzik fel. Ijedten bár de mosolyogva kapok a szívemhez,szemem végig futtatom a szobában. Mindenhol lufik és lámpások. Két szalag is lóg a falon 'baba váró' és 'eljegyzési buli' feliratokkal. Mindenki körénk gyűlik és gratulálnak.
-Te tudtál erről?-mosolygok Zaynre.
-Nem-feleli de neki sem lehet levakarni mosolyát.
-Meglepetés kicsim-apa ölel magához.
-Ezt ti csináltátok?-nézek először rá majd a másik három jó madárra. Csak szégyenlősen bólintanak.
-Köszönjük-mondjuk egyszerre Zaynnel. Mindenki helyet foglal a hatalmas asztalnál Zayn és én ülünk középen.
Mindenki hangosan beszélget én mégsem tudok figyelni. Lehetne ennél szeretőbb családom? Lehetne ennél tökéletesebb az életem? Persze nem akadályok nélkül jutottam el idáig de megérte. Ha arra gondolok,hogy most mennyire boldog vagyok megtenném újra és újra. Mindenem meg van,szerető férjem,családom és babát várok. Egy tökéletes kisgyereket fogok világra hozni attól az embertől akit a legjobban szeretek. Most még apa is jól van,mintha ez a sok boldogság meggyógyítaná. Titkon merem remélni,hogy felépül és túléli, Hogy velünk fog élni még sokáig,hogy nem kell lemondanom róla. Nem szeretném őt is elveszteni mint anyát és azt sem szeretném,hogy a kisbabám ne ismerje az embereket akik miatt vagyok én: én.
-Minden rendben kincsem?-Zayn aggódva néz rám és csak akkor veszem észre,hogy könnyezem amikor hüvelykujjával letörli a sós cseppeket.
-Igen csak annyira boldog vagyok-szipogom és arcom puha tenyerébe hajtom.Másik kezével fejemet a mellkasára hajtja és államnál fogva felszegi,hogy rá nézzek.
-Én is,még soha nem voltam ennél boldogabb. Úgy érzem a mennyekben járok,mert ami most történik velem az már szinte mese szerű-mondandójától még jobban meghatódom és újra könnyekben török ki.Lehajol és hosszan megcsókol.
-Szeretlek-egyszerre szökik ki szánkon e gyönyörű szócska.
Az előző bejegyzést/FONTOS/ mindenki olvassa el!![kukkancsatok a jobb oldalra és klikkeljetek a videómra:)]
Mosollyal az arcomon ébredtem és ahogyan eszembe jutottak az előző este történtek egyből felemeltem a kezem és a gyönyörű gyűrűt kezdtem el kémlelni. Fehér arany közepén egy csodásan ragyogó gyémánttal. Még én sem tudtam volna tökéletesebbet választani,úgy érzem az életem eddig is boldog volt de most már maga a mennyország. Persze nem minden felhőtlen és boldog de amíg apa jól van addig nem szabad a rosszra gondolni. Ahogyan Zayn mozgolódik és szuszog mellettem úgy a baba is mozgolódik. Lehetséges,hogy már most összhangban vannak,hogy már most elválaszthatatlanok? Végig simítok a ficánkoló gyermekemen és halkan osonok a folyosón nehogy fel keltsek akárkit is. Lent viszont döbbenetemre az óra már délt is ütött és egy kis cetli vár a pulton.
Elmentünk,turbékoljatok nyugodtan. Este viszont lesz egy interjú ahova te is hivatalos vagy! 6 kor legyetek ott.Megnézem a címet és magamban rögzítem. Zabkását kívánok áfonyával de a gyümölcsöt sehol sem találom. Lehetséges,hogy nincs itthon? Az lehetetlen,mert én azt akarok enni! Zayn jön le a konyhába és egyből le is támadom.
-Nincs áfonya?-kérdezem kétségbeesetten.
-Meglehet,Niall tegnap este azt evett lehet,hogy elfogyott-szavait alig értem,még korán van neki ahhoz,hogy szájával artikuláljon.
-De én áfonyát akarok enni-kezdek kiborulni. Mindig van itthon áfonya csak akkor nincs amikor ÉN azt kívánok enni.
-Egyél mást-rántja meg a vállát és kávét tölt magával. Most komolyan ennyire nem érdekli a bajom? Lehet,hogy én sem érdeklem? Könnyeim elkezdenek hullani és hüppögve ülök le a bárszékre. Mi van velem?Persze hisz terhes vagyok.Képzeletben fejbe vágom magam,hogy ez a "semmi miatt is sírok" állapot is a vele járója-Hope-Zayn ide siet hozzám és hirtelen már éber. Magához ölel és puszit nyom a homlokomra-Ha akarod akkor elmehetünk venni-megtörlöm a szemem felnézek rá és aprót bólintok- Mielőtt segítene fel állni puszit nyom a homlokomra és mosolyogva nyugtázza magában,hogy terhes vagyok.
*Harry*
Idegesen rohangálok bal oldalamon Louival a supermarket-ben és lufikat keresek. Már minden megvan ami kell a baba váró és eljegyzési bulihoz csak azok a nyamvatt lufik nincsenek.
-Elnézést-szólítok le idegesen egy dolgozót-Hol a fenében vannak itt a lufik?-sürgetem. A férfi mintha hülye lennék úgy néz rám,fel emeli jobb kezét és mellém mutat. Bal oldalamon ott van egy halom lufi. Most tényleg hülyének érzem magam-Köszönöm-motyogom az orrom alatt és megütöm Louit amiért hangosan kinevet.
-Nyugi van-még hangosabban nevet amikor kiejtem a sok aprót a kezemből.
-Ez nem az én napom. Ne nevess inkább segíts!-szólok rá és ő még mindig vihogva hajol le,hogy felszedje a zsetonokat.
-Végre,hol a fenében voltatok?-kérdezi Liam és kikapja kezemből a sok díszitő anyagot.
-Ne akard tudni-kuncog Loui és elvonul,hogy felfujja az átkozott lufikat. Én is a kezembe veszek egyet és levegőt juttatok bele amikor szét durran.
-Utálom a lufikat-kiáltom és inkább a kajával kezdek el foglalatoskodni.
-Mikorra is jönnek?-kérdezi Niall.
-A vendégek 5-re Hope és Zayn 6-ra-mondom és folytatom a feladatom.
*Hope*
-Zayn-gügyögöm és megint könnyek marják a szemem de most vissza pislogom-Nézd milyen aranyos-azzal felemel a rugdalózót aminek maci füle és farka van.
-Te jó ég-Zayn minden eddigi dolgot ami a kezében volt eldob és ide rohan hozzám.Kikapja a kezembél és úgy nézegeti-Ezt muszáj megvennünk-szeme csillog amikor a kosárba dobja.
-Nézd itt még van egy csomó-kezét megragadom és együtt kezdjük el nézegetni a cukibbnál-cukibb baba ruhákat.
-Ha kisfiúnk lesz biztos swag-nek fogom öltöztetni ha meg kislányunk akkor meg hercegnőnek-hangja tele van csodálattal.
-Nekem nincs is bele szólásom?-sóhajtom.
-Dehogy nem. Te mit szeretnél kincsem?-ölel magához.
-Ugyan ezt-kuncogom és szüzies csókot váltunk.
-Ti vagytok az álmom-hasamat simogatja miközben ezeket mondja.
-Képzeld mindig amikor hozzá érsz rúg egyet-mesélem neki-Már most imád-nem mond semmit de tudom,hogy nagyon jól esik neki.
-Mi az,hogy nincs áfonya?-kérdezem idegesen.
-Sajnálom hölgyem de elfogyott-a férfi mintha félne tőlem.
-Akkor én mégis mi a fenét egyek a zabkásámhoz?-hangom egyre magasabb,Zayn nem szól semmit csak jót mulat. Látszik a férfin,hogy fogalma sincs mit tegyen. Idegesen nézek körbe hátha mégis van áfonya de nincs-Mangó-kiáltom amint tekintetem megakad rajta.
-Szeretnél mangót kincsem?-kérdezi Zayn.
-Igen-mosolygok és az eladó felé fordulok-3 mangót szeretnék-a férfi újra furcsán néz rám,szerintem azt hiszi hülye vagyok. Kicsit arrébb állok,hogy Zayn fizethessen de még hallom ahogyan kedvesen azt mondja az eladónak "nézze el neki,terhes".
-Mindenki azt hiszi őrült vagy-nevet Zayn-Szegény férfi már majdnem sírt.
-Hát nem lennék a helyedben-szomorkásan nézek rá.
-Pedig én senkinek nem adnám át a helyem-újra megcsókol.
***
-Mi ez a hely?-kérdezem amikor ki szállunk a kocsiból-Ti ilyen helyeken szoktatok interjút adni?-fordulok Zayn felé.
-Nem igazán-ujjainkat összekulcsolja és úgy megyünk az ajtóig.Amikor belépünk az épületben néma csend uralkodik sehol egy kamera vagy stábtag.
-Zayn nekem ez nem tetszik-suttogom.
-Nekem sem kincsem-ért egyet velem. Lassan és talán kicsit félve lépdelünk egyre hátrébb.Egy csukott ajtón fehér papírin az áll,hogy 'interjú'. Még egyszer utoljára egymásra nézünk,majd benyitunk a helyiségbe ahol először csend uralkodik majd hangos 'meglepetés' hangzik fel. Ijedten bár de mosolyogva kapok a szívemhez,szemem végig futtatom a szobában. Mindenhol lufik és lámpások. Két szalag is lóg a falon 'baba váró' és 'eljegyzési buli' feliratokkal. Mindenki körénk gyűlik és gratulálnak.
-Te tudtál erről?-mosolygok Zaynre.
-Nem-feleli de neki sem lehet levakarni mosolyát.
-Meglepetés kicsim-apa ölel magához.
-Ezt ti csináltátok?-nézek először rá majd a másik három jó madárra. Csak szégyenlősen bólintanak.
-Köszönjük-mondjuk egyszerre Zaynnel. Mindenki helyet foglal a hatalmas asztalnál Zayn és én ülünk középen.
Mindenki hangosan beszélget én mégsem tudok figyelni. Lehetne ennél szeretőbb családom? Lehetne ennél tökéletesebb az életem? Persze nem akadályok nélkül jutottam el idáig de megérte. Ha arra gondolok,hogy most mennyire boldog vagyok megtenném újra és újra. Mindenem meg van,szerető férjem,családom és babát várok. Egy tökéletes kisgyereket fogok világra hozni attól az embertől akit a legjobban szeretek. Most még apa is jól van,mintha ez a sok boldogság meggyógyítaná. Titkon merem remélni,hogy felépül és túléli, Hogy velünk fog élni még sokáig,hogy nem kell lemondanom róla. Nem szeretném őt is elveszteni mint anyát és azt sem szeretném,hogy a kisbabám ne ismerje az embereket akik miatt vagyok én: én.
-Minden rendben kincsem?-Zayn aggódva néz rám és csak akkor veszem észre,hogy könnyezem amikor hüvelykujjával letörli a sós cseppeket.
-Igen csak annyira boldog vagyok-szipogom és arcom puha tenyerébe hajtom.Másik kezével fejemet a mellkasára hajtja és államnál fogva felszegi,hogy rá nézzek.
-Én is,még soha nem voltam ennél boldogabb. Úgy érzem a mennyekben járok,mert ami most történik velem az már szinte mese szerű-mondandójától még jobban meghatódom és újra könnyekben török ki.Lehajol és hosszan megcsókol.
-Szeretlek-egyszerre szökik ki szánkon e gyönyörű szócska.
2013. augusztus 22., csütörtök
FONTOS
Szóval ugye mind tudjátok,hogy a blog nemsokára véget ér. Biztos szeretnétek,majd,hogy legyen harmadik évad is de nem hiszem,hogy erre van esély. Ezért azt találtam ki,hogy apró történeteket fogok írni-pár fejezeteseket-amiket ide fogok kirakni. Sőt még abban is benne lennék,hogy ha esetleg van olyan akinek van egy jó történet a fejében de nem tudja rendesen leírni vagy valami akkor össze dolgozhatnánk. Ti hozzátok a történetet amit én megírok. Mit szóltok? Ha valakinek van kedve az írjon nekem: vandabordas@gmail.com
Szóval ugye mind tudjátok,hogy a blog nemsokára véget ér. Biztos szeretnétek,majd,hogy legyen harmadik évad is de nem hiszem,hogy erre van esély. Ezért azt találtam ki,hogy apró történeteket fogok írni-pár fejezeteseket-amiket ide fogok kirakni. Sőt még abban is benne lennék,hogy ha esetleg van olyan akinek van egy jó történet a fejében de nem tudja rendesen leírni vagy valami akkor össze dolgozhatnánk. Ti hozzátok a történetet amit én megírok. Mit szóltok? Ha valakinek van kedve az írjon nekem: vandabordas@gmail.com
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)